Parányi teatörténet
A brit birodalom nem az elsők között hódolt be a teázásnak. Az arisztokrácia körében II. Károly , portugál feleségének köszönhetően terjedt el. Ekkor már elkezdték kávéházakban árulni, majd az 1700-as években megnyíltak a teaboltok is.
Egészen a 18. század végéig luxuscikknek számított, amit a nagymértékű csempészet szakított meg: kénytelenek voltak eltörölni a teára kivetett adót. Az ár drasztikus csökkenése csak az indiai teafű importjával indult meg, így a 19-20.század környékén már mindennapos árucikknek számított és megjelentek a filteres teák is.
Tea tejjel-mégis miért?
A britek mindig is tejjel itták a teát, így nekik a tea a tejes verziót jelenti. Ennek eredete azonban nem teljesen tisztázott, több teória is kering erről szerte a világban. Az egyik valószínű feltételezés, hogy a teázáskor használt drága porceláncsészéket szerették volna óvni, mert hagyományosan ugyanis a tejnek kell első ízben a csészébe kerülnie. A másik vélekedés alapján azért hígították tejjel a teát, mert sokkal olcsóbb alapanyag volt, mint a tea.
Miért pont délután 5 óra?
A délutáni tea nem más, mint teázás egy kisebb étkezéssel egybekötve. Elterjedését bedfordi Anna hercegnőnek tulajdonítják. A legenda úgy szól, hogy egy jó étvágyú angol nemes hölgy, Anne Russel, sokallta az ebéd és a vacsora közötti időt, hamarabb megéhezett. Megkérte a szolgálóit, hogy 5 órakor szolgáljanak fel neki teát és egy kevés süteményt vagy kis szendvicseket. Ez az új szokás rohamosan végig söpört az angol nemességen. Azontúl, hogy lett egy mentség az evésre, a tea felpezsdítő hatását is élvezték. Ez a ceremónia később beépült a mindennapokba és az 5 órai teára hívták meg vendégeiket vagy üzleti partnereiket, hogy egy ízletes tea mellett vitassák meg elképzelésieket. Sok ötlet és nagyszerű dolog születhetett ennek a tea szertartásnak köszönhetően.
A teázás típusai
A teázás, mint étkezés csak gyűjtőfogalomnak számít, ugyanis, attól függően, hogy mit fogyasztottak, több típusa is létezik.
Afternoon tea
Az afternoon tea a klasszikus és legismertebb teázási forma, ami szó szerint délutáni teázást jelent. A hagyományok szerint, fél 4 és 5 óra között illik tálalni és mivel elég kiadós és időigényes, elsősorban a nemesek szórakozása és kikapcsolódása volt. Kísérőként általánosságban szendvicsfalatkákat (finger sandwiches), eperdzsemmel és clotted creammel megkent édes pogácsákat (scones), és tortát (legismertebb a Viktória torta) vagy vajas kekszet (shortbread) fogyasztanak.
High tea
A munkásosztály csak a vacsora idején ért rá teázni, így mindig valamilyen meleg ételt kísért A high tea elnevezés onnan származik, hogy ezt „magas”, vagyis étkezőasztalon fogyasztották, szemben a délutáni teával, amit a dohányzóasztalon.
Cream tea
A cream tea az afternoon tea egy szerényebb típusa. A nyugati országrészben terjedt el, itt a teához mindössze édes pogácsát fogyasztottak.
A szigetországban manapság is hétköznapi rutin az étkezéssé duzzasztott teaidő, de egy komplett afternoon tea menü ma éppen olyan fényűzésnek számít, mint egykor a teafű – a délutáni teázás helyét mára átvették a 10-15 perces, keksszel megtoldott munkahelyi teaszünetek.