https://www.teahaz-ajandek.hu/vasarlasi_feltetelekKedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a webáruház cookie-kat használ. Internetes szolgáltatásainkat használva hozzájárul a cookie-ket alkalmazásához, az aktuális böngésző beállításának megfelelően.  Bővebben Elfogadom
Menü

A teafilter története

A teafilter története

Manapság a teákat általában filteres formában árulják az egész világon, beleértve a teakultúra fellegvárát, Angliát is. De mikortól is vannak teafilterek és honnan is erednek? Ebben a blogban ennek járunk majd utána. A tea felfedezése utáni első párezer évben a teakészítés módja mit sem változott, a 20. század eleje forradalmasította a teafogyasztást.

 

Bár ma már teljesen megszokott a teafilterek használata, a találmány alig több mint száz éves. Az elterjedése is lassú és nehézkes folyamat volt, még az ötvenes években is mélységesen megvetették az igazi angol teafogyasztók.

A teafilterek feltalálását gyakran kötik Thomas Sullivan amerikai kereskedő nevéhez, aki 1908-ban kezdte el így árusítani a teáját, azonban a közhiedelemmel ellentétben a szabadalom nem az övé. Két Milwaukee-ban, Wisconsinban élő nő hét évvel megelőzte a kereskedőt, 1901-ben már benyújtották a szabadalmi kérelmet erre az akkor egészen formabontó ötletre.

A találmány neve Tea-Leaf Holder, magyarul teafűtartó volt, amely szinte egy az egyben megegyezett a mai teafilterekkel. Roberta C. Lawsonnak és Mary Molarennek elege lett abból, hogy a teát csak nagy mennyiségben tudják elkészíteni. A kannában készült teából ugyanis egyszerre – értelemszerűen – csak korlátolt mennyiségű italt tudtak elfogyasztani, a maradék pedig idővel kihűlt és elvesztette frissességét.

Akkoriban nem nagyon lehetett megoldani azt, hogy csupán egy csészényi teát készítsenek el, hiszen a teafű szabadon úszkált volna az apró edénykében. Roberta és Mary megelégelték ezt az állapotot, és apró pamutzsákocskákat készítettek, amibe pont annyi teafüvet tettek, amennyi egy csészébe elegendő.

A szabadalmat 1903. március 24.-én jegyezték be, de sajnos a két háziasszony nem tudta kihasználni a remek ötletet, így végül nem ők aratták le a babérokat, és nem sikerült piacra vezetni a terméküket.

Thomas Sullivan valószínűleg a két nőtől teljesen függetlenül találta fel saját teafilterét. Sullivan apró selyemzsákokban küldte ki a teamintákat vásárlóinak, hogy ezzel pörgesse fel forgalmát. A vásárlók a csomagolást félreértelmezték, és filterként kezdték el használni a kis tasakokat. A félreértésben az is szerepet játszott, hogy a teatojások is ebben az időben kezdtek el terjedni.  Sullivan vásárlói egyszerűen a selyemzacskókat dobták a forró vízbe ahelyett, hogy a teát átöntötték volna a tojásba. Hamar rájöttek arra is, hogy a kis zacskókba porciózott tea pont annyi, amennyi egy csészényi teához kell, ráadásul rendkívül praktikus is, hiszen nem kell a leveleket kitakarítani se a kannából, se a csészéből, se a tojásból. A kis selyemzacskók nagyon hamar elterjedtek, népszerűvé váltak.

 

A remek üzleti érzékkel ellátott kereskedő hamar meglátta a potenciát a termékben, viszont azt is hamar észrevette, hogy a selyem nem a legmegfelelőbb erre a célra, hiszen hamar elszakad, és a gyártása is drága. A tömeggyártásban Sullivan a selymet gézzel helyettesítette, ezt követően az ötlet megállíthatatlanul terjedt az Egyesült Államokban. Nem mindenki örült azonban az újdonságnak, az Angolok például kifejezetten barbárságnak tartották, sokan a mai napig lenézik a filteres tea használatát.

Vitathatatlan, hogy a filterek elterjedése valóban megújította a teázási szokásokat. Ha szeretnél beszerezni néhányat ízletes filteres teáink közül, azt itt teheted meg, ha pedig te is inkább a szálas teát preferálod, akkor itt nézz körbe.

Keresés