Tea szeánsz

Neked mi jut eszedbe először, ha a tea szertartásokra gondolsz? Talán a híres angol teázás, vagy a Kínából és Japánból eredő szeánszok és teaházak? Bizony, ezek mind-mind nagyon érdekesek és hosszú időre visszanyúló hagyományok. A brit szigetországokban például már az 1600-as években megjelent a tea. Az ital honosítása II. Károly angol király feleségének köszönhető, hiszen imádta ezt a forró italt. Ekkor még csak a felső réteg számára volt elérhető, napjainkban viszont már bárki fogyaszthatja. Az angol ötórai tea világszerte ismert. Itt nem csak egy szimpla tea fogyasztásról van szó, hanem egy szertartásról. Fontosak az elkészítéshez használt eszközök, desszertek és a tea készítés lépéseinek sorrendje. Van, aki ízesítés nélkül fogyasztja, de szokás citrommal, tejjel és cukorral is ízesíteni.

Bár az angolok nagy rajongói az italnak és fontos számukra a teakultúra, az ázsiai országok esetében mégis komolyabb múltra tekinthetünk vissza. Ugyanis a Japán teakultúra sok évszázados múlttal rendelkezik. Az első írásos emlék a 9.századra tehető, de igazán a 13. században kezdett szélesebb körben elterjedni. Ahogy az angoloknál, úgy Japánban is először luxuscikk volt és a kiváltságosabbak fogyaszthatták, majd később vált elérhetővé mások számára is. A teázásra épülő szertartást nagyon komoly szabályokon alapul. A teafajták előkészítésével és elkészítésével foglalkozó tevékenységet a Tea útjának (csadó) nevezik, mely egy 16. században élt zen mestertől származik. Kétféle ceremónia létezik: a nem hivatalos (csakai) és a hivatalos (csadzsi). A csakai nem tart olyan hosszú ideig, egy egyszerűbb szertartás, szűkebb körben zajlik és enyhébb teákat fogyasztanak. Ezzel szemben a csadzsi szigorúbb szabályokon alapszik. Hosszabb, akár 4 óra hosszáig is eltarthat, ahol a résztvevők egy tradicionális japán étkezésen is részt vesznek. Ezen a szeánszon 5-7 fő vehet részt.

De hogy pontosan hogyan is zajlik egy ilyen szertartás? Nézzük meg! Ez a szeánsz a vendéglátó, vendégek és teamester között zajlik. Először is a vendéglátó meghívja az 5-7 fős vendégeket. Miután megérkeznek a vendégek, a macsijában, azaz lakóházban várakoznak. Ezután beléphetnek a teaházba. A teamester jelzi a ceremónia kezdetét. A vendégek meghajolva és halk, nesztelen léptekkel bemennek a teaházba, majd meghajolnak az úgynevezett ikebana (japán virágdísz)  előtt, megnézik a fogadótermet, majd elfoglalják kijelölt helyüket. A teázás előtt süteménnyel kínálják a vendégeket. A teamester belesepri a teaport (matcha tea) egy csészébe a bambuszseprűvel, ezután forró vizet önt rá és elkeveri, így lesz egy teasűrítmény, amit aztán szétoszt a többi vendég csészéjébe is. Végül forró vizet öntenek rá. A teát ízesítés nélkül fogyasztják. A teaivás szabálya, hogy nem szabad gyorsan meginni, három hosszú korty a megengedett. Több csésze tea is fogyasztható. Miután már nem fogyasztanak több teát, akkor jön el a halk társalgás ideje, aminek témája gyakran a teaház. Ha a teamester jelez, akkor vége a ceremóniának és a vendégek búcsúzás után nesztelen léptekkel távoznak. Ezek az ősi hagyományokra épülő szertartások nagyon érdekesek és figyelemre méltóak. Sokan a meditációval és a megtisztulással is összefüggésbe hozzák. Ha te is szeretnél átélni hasonló feltöltődést egy rituálé által, akkor nézd meg a webáruházunkban kínált teakülönlegességeket és a hozzájuk tartozó eszközöket.