Teázási szokások a világ minden tájáról 3. rész

A teakészítés Japánban művészet és filozófia. Minden egyes lépését évtizedeken keresztül tanulják a híres teamesterek, és talán sohasem jutnak el arra a szintre, hogy tudásukat tökéletesnek hihessék. A japánok teafogyasztása körülbelül a 8. századra nyúlik vissza, de ekkor még nem volt olyan népszerű, mint manapság. Szélesebb körben a 12. században terjedt el, a hozzá tartozó szokások évszázadokon keresztül változtak és alakultak át. Legnagyobb befolyással a zen buddhizmus bírt.  A csadó, a Tea Útjának mai változata a 16. században élt zen mestertől, Sen Rikyutól származik. Ebben a században lett minden társadalmi réteg számára közkedvelt a teák fogyasztása.

A teaszertartások két változata

A japán teaszertartásoknak két változata ismert: a szencsa és a csadó. A szencsa alkalmával szálas teát fogyasztanak, a népszerűbb, csadó szertartáson pedig matcha teát készítenek.

A csadó szertartás

A csadó szertartásnak létezik hivatalos és nem hivatalos formája is. A nem hivatalos, másnéven, csakai, rövid ideig tartó, kis létszámú, egyszerű alkalomnak számít. Ekkor a vendégek kevés ételt, édességet, és persze teát fogyasztanak. Hivatalos formája a csadzsi, ami szigorú szabályokat követve valósul meg és akár 4 órán keresztül is eltarthat! Elmaradhatatlan elemei a tradicionális japán étkezés és édességek fogyasztása. Eleinte nagyon erős teát isznak, majd a szertartás végéhez közeledve, egyre gyengébbet. Kifejezetten szigorú szabályoknak kell megfelelnie mind a teamesternek, mind a vendégeknek. Minden megjelentnek illendő a legszebb ruháját magára öltenie, így kijelenthetjük, hogy a teázás előkészülete már otthon, az öltözködéssel elkezdődik.

A rituálisnak tekinthető ceremóniának teaszobában kell zajlania, ami általában egy különálló kerti épület. Ennek hiányában, a vendéglátónak a házából kell leválasztania egy szobát, mert mindenképp elkülönített helyiségnek kell lennie. A vendégeknek a kertben kell csendesen várakozniuk, míg a teamester be nem hívja őket. Ezalatt vízzel öblítik ki a szájukat, a megtisztulást szimbolizálva. A szobában mindenki a rangjának megfelelő sorrendben foglal helyet a tatamin. Ezt a sorrendet tartva kapják meg a mestertől a teát, amit nem illik egyszerre meginni. Hagyomány, hogy három kortyban kell elfogyasztani. A teázás végeztével suttogva, szinte duruzsolva beszélnek. A téma általában maga a szertartás szépsége és a teamester megérdemelt dicsérete. A teamester gong szóval jelzi az ünnepség végeztét, amit követően a vendégek távoznak. A japán teázás valóban ünnepnek tekinthető. A hagyomány szerint minden alkalom különleges és utánozhatatlan. Ezért becsülnek meg minden teázási eseményt.
A ceremónia szinte minden egyes momentuma meghatározott koreográfia szerint zajlik a vendégek és a mester részéről is. Ez hatalmas összpontosítást, teljes átszellemülést igényel. Így a jelenlévők ki tudnak szakadni a mindennapokból, akár meditatív állapotba is kerülhetnek, ezért szinte megújulva, lelkileg feltöltődve jönnek ki a teaszobából.

Weboldalunkon többféle szencsa teával ismerkedhetsz meg és kipróbálhatod a híres japán teázást!