Teázási szokások a világ minden tájáról - 2. rész

Afrika kincse, a vörös tea

A vörös teát szolgáltató rooibos növény őshazája Dél-Afrika. A Cederberg-hegység környékén található ültetvényeken kézzel szüretelik a tealeveleket, majd halmokban fermentálják. Ezen lépés során nyeri el különleges vörösbarna színét. De mióta is használják az emberek? A 18. század végéről származó feljegyzések alapján a helyi lakosság már abban az időben is évszázadok óta alkalmazta gyógyászati célokra. Szélesebb körben az 1900-as évek elején, Benjamin Ginsbergnek köszönhetően terjedt el Európában, ahol jellegzetes színének és ízének hála nagy népszerűségre tett szert. Olyannyira, hogy tudományos kutatások is szép számmal indultak az esetleges gyógyászati célú felhasználás érdekében. A rooibos tea népszerűsítéséért sokat tett a dél-afrikai kutató, Dr. Annique Theron, aki amellett, hogy könyvet is írt a témáról, rooibos kivonatot tartalmazó szépségápolási termékeket is piacra dobott. Nem véletlen a vörös tea iránti rajongás, hiszen a szemet gyönyörködtető szín mellett koffeinmentes és inkább édeskés, diós ízvilágú, szemben a fekete teák kesernyésségével. A helybéliek leginkább cukorral és tejjel fogyasztják, de kiváló frissítő készíthető belőle ízesítés nélkül is.

Egy tajvani különlegesség, a bubble tea

A bubble tea, avagy buboréktea eredete ugyan csupán néhány évtizedre nyúlik vissza, a mai napig töretlen népszerűségnek örvend legfőképpen a Távol-Keleten, de mára már hazánk több pontján is elérhető ez a különlegesség. Kialakulásáról többféle történet is kering, de annyi biztos, hogy a '80-as évek Tajvanjához köthető. Az egyik anekdóta szerint Taichung egyik teaházában szerettek volna kedvezni a közeli iskolába járó gyerekeknek, így felvettek az itallapra olyan teaalapú frissítőket, melyek gyümölcs és különböző szirupok hozzáadásával készültek. A hozzávalók alapos összerázása során az ital tetején képződő buborékok miatt kapta a bubble tea elnevezést. Ezt a hatást erősítette meg később az egyik munkatárs, amikor a közkedvelt tápiókagyönggyel gazdagította a teákat. Manapság a variációk száma szinte végtelen, hiszen az alapul szolgáló tea lehet fekete és zöld egyaránt, készülhet szirupokkal vagy tejszínnel, tejjel és kerülhetnek bele gyümölcsdarabok vagy akár gyümölcslébe áztatott tápiókagyöngy is. Látványa és íze egészen biztosan magával ragadja a tea kedvelőit.

Argentína, a maté hazája

A Dél-Amerika vidékein őshonos matéfa leveleiből évszázadok óta készül tea. Az őslakók tökéletesítették a felhasználását: a teafüvet mate tökben öntötték fel vízzel, a leveleket kezdetben fogaikkal kiszűrve, majd a cukornádból készült, szűrővel ellátott szívószálon, a bombillán keresztül kortyolgatva. A 16. század végén a spanyol és portugál gyarmatosítók a guaraní indiánoktól vették át az elkészítés technikáját, majd a többi fennhatóságuk alatt levő területekre is eljuttatták. A tea készítésének ma is megvannak az élő hagyományai, melyet szigorúan be is tartanak a helyiek. A maté nemzeti ital, melyet minden társadalmi osztály szívesen fogyaszt.

Ha szeretnél további érdekességeket olvasni a teákról, nézd meg a  többi blogcikkünket is!